Iskolai pályázat 

Egy iskolai pályázat során kértek meg minket, akkori diákokat, hogy írjunk egy történetet – napjainkban is aktuális témáról – az alkoholfogyasztásról. Ez 2010-ben volt. Sajnos a híradások, a tapasztalatok, a statisztikák még mindig azt mutatják, és egyre jobban bizonyítják, hogy 2016-ban, a tizenévesek szokásai nem hogy nem változtak, hanem romlanak olyan értelemben, hogy egyre korábban elkezdenek alkoholtartalmú italok inni a különböző drogok fogyasztásáról már nem is beszélve. Tisztelet a kivételnek.

Mivel aktuálisnak találom a történetet, bátorkodtam a nyilvánosság elé hozni. Ha elgondolkodásra késztettelek, akkor már megérte. Jó elmélyülést!

Történet az alkoholról

Nyár volt. Sokak számára talán az év egyik legszebb napja. Verőfényes napsütés, zöldellő fák és bokrok, kinyílt virágok illata szállt a parkon át. Halk harangszó kondult a téren mozgolódó tömeg felett és ütemesen tovább folytatódott. Az idillt csak egyetlen látvány rombolta le. A térrel szemben egy hatalmas építkezés folyamata látszott. Nyers beton szaga, vascsövek csonka végei, por lepte munkagépek. A munkások hangos kiáltásai törték meg a csatazajt, ami az építkezésen folyt.
- Ebédidő!
Minden munkás elindult, hogy a melegtől zilált testüket lehűtsék egy árnyékos helyen. Azonban egy valaki nem csatlakozott hozzájuk. Talán észre sem vették.
Egy téglarakáson ülve, kémlelte a körülötte zajló eseményeket.
Védősisakjáról visszaverődött a nap fénye és a homlokáról legördülő izzadság csepp a kezében lévő borosüveg oldalán landolt.
Tudta, hogy senkinek nem hiányzott a jelenléte.
Már a hétvégéket sem várta, úgyis mindig a kocsmában töltötte el ideje nagy részét, ha volt pénze, ha nem. Feleségével és gyermekével élt ugyan, de a köztük lévő kapcsolat már régen megromlott, pedig szíve mélyén mindig is egy jó kapcsolat kialakításáért küzdött, ám mindhiába. Kinyitotta a kezében lévő palackot és megnyugtatásul egy nagyot kortyolt.

Halk morajlás szakította meg a történetet.
- Csendet kérek a teremben! - csattant egy erőteljes férfihang a padban ülő diákok felé.
Egy öltönyös férfi állt a terem közepén. Kigombolt zakója, feltűrt ingujja és tömött szakálla tekintélyt parancsoló, ámbár barátságos külsőt kölcsönzött a Professzornak.
- Minden bizonnyal egy igen specifikus történetet hallhatunk. - mondta.
- De mielőtt tovább mesélné a történetet, volna egy kérdésem a hallgatósághoz. - egy lélegzetvételnyi szünetet tartott.
- Mit gondolnak, az alkohol, jó vagy rossz? - tette fel a kérdés a Professzor és tekintete végigpásztázta a teremben ülő fiatalokat.
Egy ideig nem szólalt meg senki.
- Az alkohol különleges anyag. Fogyasztása okozhat élvezetet, de ugyanakkor szenvedést is: káros hatást gyakorolhat az egészségre, a családi életre, a munkára. A kérdés tehát az, hogy megtaláljuk-e az egyensúlyt, és hallgatunk-e józan eszünkre? Fontos, hogy ismerjük az alkohol hatásait.
- Én emlékszem egy nagyon jó estére. - törte meg a csendet egy diák. Mikor egy barátom születésnapját ünnepeltük egy városi szórakozóhelyen. A buli után hazafelé tartott a társaság. Tükröződött rajtunk az éjszaka hangulata. Jókedvűen, ballagtunk hazafelé és a végkifejlete az éjszakának az volt, hogy mindnyájan egy közeli szökőkút vizében fürödtünk és fröcsköltük egymásra a vizet. Emlékszem az nap este ismertem meg egy csodálatos lányt. Szóval egy szép kis emlék lett mára. Majd halk nevetések nyugtázták a felszólaló fiú sztoriját. A Professzor is mosolygott majd így folytatta.
- Ha az alkoholfogyasztást vizsgáljuk mind a pozitív, mind a negatív oldalt, akkor következményekről beszélünk. Az, hogy az emberek hogyan isznak, legalább annyira fontos, mint az, hogy mennyit isznak. Az alkohol egyike az emberiség által leggyakrabban használt drogoknak. Az alkoholfogyasztás szokása az emberi civilizáció kezdetei óta majd minden kultúrában megtalálható. Egyes kutatók szerint már a kőkorszaki emberiség is fogyasztott alkoholtartalmú italokat. - mondta.
- Mint a legtöbb drognál, így az alkoholnál is a konkrét hatás, nagyrészt a fogyasztótól és a fogyasztás környezetétől függ.
Egy-két pohár ital egy alkalommal levertséget és letargiát okoz, máskor, más körülmények között növekvő aktivitáshoz és feldobottsághoz vezethet. Az alkohol gyakran oldja a gátlásokat, kellemes közérzetet, barátságos viselkedést eredményez. Sokakban feloldja a feszültségeket, gyakran előfordul, hogy a feszült, ideges embernek azt javasolják, "igyon egyet".
- A másik oldalról az alkoholfogyasztókat gyakran jellemzi a kötözködő, agresszív viselkedés, erős italosok körében gyakoriak a verekedések és más erőszakos cselekedetek. - hangsúlyát igyekezett a legmegfelelőbb szavakba felerősíteni.
- De most megkérem Önt folytassa a történetet, amit az óra elején elkezdett.
A teremben csend lett. A fiú lassan visszanyerte lendületét és olvasni kezdett.

Elkeseredetten ült a porban. Megint berúgtam. - gondolta magában. Tekintete homályossá vált, tagjai elernyedtek. Lassú szinte álmatag tekintete tovább vándorolt az építkezés törmelékein túlra. Egy fiatalokból álló csoportot pillantott meg.
A külvilág zaja egybefolyt a fejében játszódó gondolatokkal. Ismét fiatalnak látta magát. Felelevenedett benne egy egykori kép. Egy hétvégi összejövetelen volt, barátokkal és ismerősökkel. Szólt a zene. Mértéktelenül ihattak. Egy szülő sem volt, aki megakadályozhatná, hogy elfajuljanak a dolgok. Mindenki élvezte ezt a helyzetet, hiszen egy olyan korosztályba tartoztak, amikor az első alkohollal való koccintás egy csínnyel ért fel. Az üvegek egyre üresedtek.  A társaság nagy része már homályosan látta a világot, volt, aki nem bírta és összeesett. Felejthetetlen volt, legalábbis azok számára, akik még másnap is emlékeztek a történtekre.
Eszébe jutott, milyen volt számára kamasznak lenni. Sajnos nem volt sem gyerekkora sem kamaszkora, igazán. Nem szeretett otthon lenni. Szülei vitázása megnehezítették az otthonlétet. Alkoholista nevelőapja botrányosan viselkedett. Gyűlölt otthon lenni. Folyton rossz döntéseket hozott. Rossz társaságba került, kimaradt az iskolából, így nekik is köszönhetően csak tovább ment lefelé a lejtőn.

- Számos ember fordul rendszeresen az alkoholhoz, hogy könnyítsen a terhein vagy, hogy erőt gyűjtsön valamilyen nehéz élethelyzetben való helytálláshoz, hogy megszabaduljon a szorongástól, kellemetlenségektől vagy az unalomtól, hogy lazíthasson vagy, hogy tudjon aludni és jobban élvezhesse valamely társaságot, és így tovább. Valószínű a történet szereplőjével is ez lehetett. - vágott közbe a Professzor.
Azonban gyors elnézést kérés után, folytatásra intette az olvasó fiút. 

A társaságból, akik csak tovább rontották a helyzetét, nehéz volt belőle bárkinek is kikerülni. Tanulmányi eredménye lassan romlani kezdett. A továbbtanuláson így már nem is gondolkozott.
Halk sóhaj töltötte be gondolatait majd kirajzolódott egy fiatal nő arca az emlékek sokaságából. Ismét nagyot sóhajtott, és mint a szél a falevelet úgy fújta el emlékeiből a lány képét. Gondolatai lassan visszatértek a valóságba.

- Vége? - kérdezte a tanár.
- Még nem. - felelte a fiú.
- Sajnálom, de közeledik az óra vége. Majd a jövő órán ezzel folytatjuk.
Kicsöngettek. A diákok hangosan beszélgettek a mai témáról miközben távoztak az előadóteremből. Látszódott az érdeklődésük.
A tanár odament a fiúhoz, - aki közben pakolta már a holmiját- és így szólt:
- Tudja nagyon felkeltette az érdeklődésemet a története, ha megkérném, felolvasná nekem, ami még hátra van?
- Természetesen.

Ismét kortyolt az üvegből, arca az építkezés porától volt koszos. Magába roskadva gondolta végig, hogyan juthatott el idáig.
Évek óta nem látta a szüleit. Szégyellte tettét, és hogy olyan élete van, mint apjának volt, pedig a legkevésbé sem akart rá hasonlítani.  Szégyellte magát a gyermekei előtt is. Feleségével még akkor ismerkedett össze, amikor 25 éves korában a nagybátyja segítségével bekerült egy asztalos műhelybe, kisegítőnek és az egyik megrendelő ő volt. Soha életében nem látott még olyan csodálatos nőt, mint akkor.
Mivel csak kisegítőként dolgozott, el kellett vállalnia több apró munkát is, hogy pénzhez jusson. Kevés keresetük volt, így egy véletlen jött baba hamar kétségbe ejtette az akkor már tartozásokkal teli férfit. Rossz döntés volt, hogy ismét a pohárhoz nyúlt. De már nem a fiatalkori szórakozási vágy hajtotta, hanem a tehetetlenség. A baj csak az volt, hogy ez mindennapossá vált, ami a kettejük kapcsolatának sem tett jót.
A kezében lévő bor már langyos volt. A forró nyári melegben gyorsan felmelegedett, pedig az idő számára lassan telt és a nap egyre jobban tűzött.
Mintha déli bábot látott volna maga előtt, amint gyermeke szaladgál előtte. Képzelődött. Hangosan nevetett és énekelt, boldogok volt. Majd kavargó gondolataiban megjelent egy kép. Egy távolinak tűnő látomás. Ugyan abban a pózban ült a földön, ahogyan az építkezésen. Rongyos szakadt ruháján átfújt a szél. Csapzott haja a szemébe lógott. A hideg betonon ülve lépteket hallott, ahogyan elsétált valaki előtte és egy érmét hajít a földre. Fájdalmas felismerésként nyilallt fejébe a gondolat…
A múlt felismerése és a jövő elrettentő képe visszarántotta a valóságba.
Minden, amit tett tévesen csinált. Pupillája kitágult, ahogy az elernyedt részeg állapotot leküzdve felegyenesedett a földről. Ránézett az üvegre, amit még most is a kezében tartott. Majd nagyot lendített rajta, akkorát amekkora düh felgyülemlett benne és olyan messzire hajította magától az üveget amilyen messze szeretett volna lenni attól a helytől ahol abban a pillanatban volt. Lassan kimért mozdulattal, poros bakancsa eltávolodott a földtől és megtette első lépését egy jobb élet felé.

- Hát ez az én történetem Professzor Úr. Mint látja, ez egy élő példa rá, hogy sokan vannak, akik nagyon mélyre süllyednek életükben és mégis fel tudnak állni. A történetben szereplő fickó az apám. Róla szólt ez a történet, és én büszke vagyok rá. Talán 9 éves lehettem, amikor összeszedte magát, visszajött hozzánk majd bejelentette, hogy részt akar venni egy elvonókúrán. Sikerült neki és többé nem is láttam olyannak, mint azelőtt.
- Valóban, ez egy tanulságos történet. Tehát akkor mondhatjuk úgy is, hogy ez volt az oka, amiért a pszichológiai pálya mellett döntött.
- Azt hiszem igen. A szüleim, habár nem valami jómódú családból származom nagyon oda figyeltek rám, hogy tanuljak, és hasznos ember váljon belőlem a társadalom számára.